Télen megjelenő ehető gombáink

A fagyálló csigagombának (Hygrophorus hypotheius) a neve is jelzi, hogy egyike azoknak a késői gombáknak, amelyeket olykor a decemberi fagyos fenyőerdőben is megtalálunk, sőt, tulajdonképpen a fagyos éjszakák beálltával jelenik meg.

Olykor tömegesen fordul elő. Ugyan a barna kalap húsa (1–6 cm) elég vékony, nyálkás, de ízletes gomba. Kissé lefutó, sárgás lemezei vannak. Hasonló színű a nyálkás tönkje, amelyet rostossága miatt ne tegyünk elkészítendő ételünkbe.

A téli fülőke (Flammulina velutipes) bár már októberben is megjelenhet, de még az előbbinél is jobban elviseli a tél zordságát, és képes az egész telet átvészelni, akár a hó alatt is. Rendszerint a hóborította fatönkök környékén találjuk csoportosan. Hagyománnyá vált a január elsejei gombavadászat. Ilyenkor csapatunk örömmel gyűjti be a téli fülőkét. A kis kalap (1–5 cm) narancssárga színű, széle világosabb, kissé bordás, lemezei sárgák. A tönk kalap alatti része sárga, majd barna. Mivel a tönkje rostos, az egyébként ehető gomba elkészítésénél ne használjuk fel.

A késői laskagomba (Pleurotus ostreatus) megjelenése igényli is a hideg beálltát. Elhalt fák törzsén vagy a tönkön terem. Kékesbe játszó szürke kalapja féloldalas, egymás fölött több rétegben helyezkedik el. Lemezei a tönkre lefutók, fehérek. Ismert termesztett és forgalmazott gomba.

Késő őszi faj az ördögszekér-laskagomba (P. eryngii), de ez nyílt mezőkön él, amint neve is jelzi, a mezei és a kék iringók közelében. Tölcséresedő, begöngyölt szélű kalapja világosbarna, lefutó lemezei halványsárgák. Ehető.